Picit pontosabban úgy is fogalmazhatunk, hogy az önismeret annak az összessége, amit arról tudunk, hogy kik vagyunk, mit érzünk, mi esik jól vagy rosszul, hogyan gondolkodunk, mi motivál minket, és hogyan hatunk másokra.
De nem születünk kész belső térképpel magunkról. Legtöbbünk fejében kezdetben csak valamiféle elnagyolt vázlat van: mindenféle összerendezetlen tapasztalatok, élmények, sikerek, kudarcok. Jó esetben ezek alapján folyamatosan továbbrajzoljuk és pontosítjuk. Így az persze folyton változik is - ahogy mi magunk is változunk.
Ami ma fontos lehet, hogy fél év múlva már egyáltalán nem az. Amit ma nem értünk, azt holnaputánra talán megtanuljuk. Az önismeret tehát nem egy pillanatnyi állapot jelöl, hanem egy véget nem értő folyamatot, amiben éppen tartunk valahol.
Sokan felnőttként kezdenek el komolyabban foglalkozni vele. Gyakran csak akkor, amikor már nagyobb válságok, elakadások érik őket. De mi lenne, ha ezt a munkát nem csak akkor kezdenénk el, amikor már „muszáj”? Mi lenne, ha már kamaszként lenne egy eszközünk arra, hogy értsük magunkat, és merjünk kérdezni magunktól és másoktól is?
Miért pont kamaszkorban olyan fontos az önismeret?
A kamaszkor az az időszak, amikor minden változik. Egyfajta köztes állapot: már nem vagy gyerek, de még nem vagy felnőtt sem. Keressük a saját utunkat, próbálunk leválni a szülői mintákról, meg akarjuk találni a helyünket a világban, miközben néha mi magunk sem tudjuk pontosan, mit érzünk.
Ez így van jól. Erik H. Erikson szerint ez az időszak egy nagyon fontos kérdés körül forog: „Ki vagyok én – és ki nem?”. Ez azt jelenti, hogy serdülőkorban próbálja az ember összerakni, hogy milyen szeretne lenni, miközben ezerféle hatás éri. Mást várnak a szülők, a barátok, közben a közösségi média állandóan formál és mintákat ad arra, milyen lehetne, miközben belül azon gondolkodsz milyennek kéne lennie. De ha csak ezekhez igazodik, könnyen elveszhet a szerepekben, és elfelejtheti, hogy ő mit érez igazán a saját életében.
A jó hír, hogy ezt a felfedezést nem kell egyedül végigcsinálni. Egyre több eszköz, könyv, önismereti napló és játék segíti azt, hogy megtalálja a kamasz a saját válaszait.
Érdemes is ezzel időt tölteni, hiszen amikor az ember ráérez arra, hogy ki ő, az egyszerre megnyugtató és felszabadító. A nagyobb önismeret segít jobban kapcsolódni másokhoz, határokat húzni, amikor kell, sőt, segít elfogadni a hibáinkat, és örülni annak, amiben jók vagyunk, vagy bátrabban dönteni. És nem mellesleg: segít élvezni a saját társaságunkat. Mert ha jól vagyunk önmagunkkal, akkor igazából akkor sem vagyunk magányosak, amikor épp egyedül vagyunk.
És akkor most jön a jó hír: önismerettel foglalkozni lehet játszva is!
A „Ki vagyok? Kivagyok!” kártyajáték, amit a Mindwell pszichológus csapata állított össze, egy olyan beszélgetésindító, gondolatébresztő játék, amiben a legfontosabb szereplő te magad vagy.
A kártyajáték két részből áll. Egyfelől ráhangolódó kérdéseket tartalmaz, ezek tökéletesek a bemelegítésre, akár egyedül, akár társaságban veszed elő a játékot. A további kártyalapokon két-két kérdés található, a második mindig egy mélyítő kérdés, amivel még inkább továbbgondolható egy-egy téma. De itt is te, ti dönthetitek el, mennyire mentek mélyre. Ha úgy esik jól, az első kérdésre épülő második kérdést akár ki is hagyhatjátok, vagy későbbre, egy másik alkalomra is halaszthatjátok.
A kártyajáték egyedül is játszható, akár naplózva a válaszokat, gondolatokat. De előveheted a barátaiddal, családdal, osztályban, táborban is.
Mert az önbizalom nem a lájkokkal kezdődik, hanem azzal, hogy végre meghallod magad. Gondolkodj. Érezz. Kérdezz. Válaszolj. Merj játékosan önmagad lenni.
